Iskolánk története

 Az iskola története

 

Ha visszatekintek iskolánk múltjára, és végiggondolom a fejlődési folyamatot, amelynek eredménye a jelenlegi iskolánk, leginkább a természetből vett példával tudnám érzékeltetni: egy csenevész, gyenge facsemetéből gyönyörű fa lett, az elmúlt hatvan év alatt. A csemetéből gyönyörű fa lett, több ága, levele nőtt, dacolva a mellőzés, el nem ismerés, társadalmi igazságtalanság, sőt lenézés viharával.

Hogyan is kezdődött?

  • Állami Általános Irányú Iparostanuló Iskola 1949-1952
  • 228-as számú Szentendrei Ipari tanuló Iskola 1952-1972
  • Ceglédi 203. Bem József Szakmunkásképző Intézet 1973-1980
  • Pilisvörösvári 206-os számú Szakmunkásképző Intézet
  • 227. számú Szentendrei Szakmunkásképző Intézet 1986-1988
  • Petzelt József Szakképző Középiskola 1989-2003
  • Petzelt József Szakképző iskola és Középiskola 2003-2005
  • Petzelt József Szakközépiskola és Szakiskola 2006-

 

Sajnos 1945 előtti dokumentumokat nem elemeztem, így biztosat nem állíthatok, de úgy tudom az iskola előtte is működött. 1945 utáni politikai változás természetesen nem kerülte el a szakiskolákat sem. Ezeket is államosították, és bár a szakmák nem változtak, de a módszerek igen. A világháború után egy ideig az iskola maradt a régi templomdombi iskolában, ahol is néhány tanteremben folyt az oktatás, de az államosítást követően menniük kellett. Emiatt néhány évig szünetelt is az oktatás.

1955- ben megkapták az akkori diákok és tanárok az egyik, kissé átépített általános iskolát, melyben húsz évig maradhattak.

1975-ben Szentendrén felépült az új Művelődési ház, így a régi József Attila Művelődési Ház megürült épületét, amely a Duna parton állt, és ma is működik, végre megkaphatta iskolánk elődje.

A korra jellemzően természetesen a tanárok, diákok és szülők társadalmi munkában építették át, így egy tantermet és négy szükségtantermet tudtak kialakítani. Természetesen ez sem volt megfelelő, hisz se tornaterem, se rendes fűtés nem volt.

1985-ben újabb szerencsés változás történt iskolánk történetében, hiszen felépült az új gimnázium épülete, így a régi épületet a Római sánc közben megkapta az iskola.

Itt ugyan nem volt akkora a zsúfoltság és a körülmények is jobbak lettek, de az iskola oktatási módszerének nem igazán felelt meg az épület, így azt is át kellett alakítani.

A kisebb szaktantermek és oktató kabinetek igénye miatt is bővíteni kellett az iskolát, melyet 1988-ban meg is valósítottak.

Sajnos még így is kicsi volt és a körülmények sem voltak megfelelőek, ami arra sarkalta az akkori igazgatónőt, hogy 2005-től folyamatosan pályázzon iskolabővítésre.

Nagy örömünkre 2007-ben meg is nyertünk egy címzett pályázatot, mely költségéből egy új iskolaszárnyat építtethettünk volna, aminek előkészületei meg is valósultak. Több szükségtantermet lebontottak a tornaudvarral egyetemben, de bíztunk benne, hogy a rövid ideig tartó kellemetlenség és helyhiány miatti zsúfoltságnak hamar vége szakad. Sajnos a fenntartó (Pest Megye) nem tudta megvalósítani elképzelésünket. A kérdésünkre, hogy miért nem készült el az új iskola, mind a mai napig nem kaptunk érdemben választ. Így nem, hogy több, de még kevesebb hellyel gazdálkodhatunk, ami nem könnyíti meg mindennapjainkat.


 Iskolánk névadója

petzelt

 

Petzelt József honvédtiszt, hadmérnök, egyetemi tanár. Ausztriában született, de már öt évesen Székesfehérváron nevelkedett. 1823-tól 1841-ig katona volt a tüzérségnél. Az olmützi hadapródiskola tanára volt, gyalogsági főhadnagy. Közben filozófiát is tanult. 1825-ben okleveles mérnök lett, majd öt év múlva doktorrá avatta a Magyar Királyi Tudományegyetem. Ezután Varasd vármegye táblabírájának választották meg. Könyvet írt a hadi-zsilipekről. 1841-ben az uralkodó kinevezte a pesti Mérnöki Intézet gyakorlati mértan, földmérés és vízépítészet tanárává, ahol Petzelt megújította a képzést: gyakorlati oktatást szervezett. A terepmunkát, térképkészítést, víz- és földmérési munkákat gyakoroltatta a diákjaival. Egyetemi előadásait tanítványai lejegyzetelték és nyomtatásban is kiadták. 1848 júniusában belépett a nemzetőrségbe, tiszti rendfokozatot kapott, ő lett a tüzérség parancsnoka. Kiválóan megszervezte az első Magyar Hadi Főtanodát és elvállalta vezetését. Hatalmas érdemeket szerzett a szabadságharc alatt a katonai oktatás megszervezésében. A harcok leverése után Szentendrére költözött, felfüggesztették és a fizetését is elvették, megpróbált földmérésből megélni. 1850 augusztusában megbetegedett és ideglázban elhunyt, a városban temették el, ma a köztemetőben nyugszik. Mint az első magyar mérnökképzés tudósát, tanárát, professzorát, a térképészet, földmérés nagyját, a szabadságharc szervezőjét tartja számon az utókor. Az iskola aulájában lévő szobor folyamatosan emlékezteti diákjainkat névadónkra, illetve, minden évben március 15-én a hagyományoknak megfelelően a kiválasztott diákok megkoszorúzzák a sírját, és folyamatosan gondozzák azt.

Megosztás itt: FacebookMegosztás itt: Twitter
DMC Firewall is a Joomla Security extension!